Pelesz Alexandra

Mariann írásait mindig akkor kezdem el olvasni, amikor teljes a csend és a nyugalom körülöttem, mert tudom, már néhány sor után magával fog ragadni a történet, és nem szeretném, hogy bármi megzavarjon közben. Legyen szó nagyon mély, szőnyeg alá söpört témáról, vagy egy szerelmi történetről, mindig egy levegővétellel és teljes beleéléssel olvasom végig. Mariann olyan empátiával és érzelmi intelligenciával rendelkezik, annyira finoman írja le a lélek minden apró rezdülését, hogy karaktereinek érzéseit a sajátomként tudom megélni. Szerelmi történeteinek olvasása után mindenki saját maga is szerelmessé válik egy kicsit. Ha párkapcsolatban él, érzései újra felpezsdülnek, ha magányos, vágyni kezd a szerelemre, az érintésre. Mindig egy boldog, békés állapotban ringatózva olvasom végig ezeket a romantikus, tiszta novellákat, még akkor is, ha azok nem egy nő és egy férfi szerelmét, hanem egy leszbikus, vagy homoszexuális kapcsolatot mutatnak be. Személy szerint mégis a tabutémákat leíró prózái állnak a legközelebb a szívemhez. A családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás, a nemi erőszak mind-mind olyan témák, amelyekről csak nagyon kevesen és nagyon nehezen beszélnek. Mariann olyan megrendítő módon ír a különböző bántalmazásokról, hogy az olvasónak szó szerint elakad a lélegzete, a fájdalom és az együttérzés elszorítja a torkát, és legszívesebben üvöltve kiáltaná a világba: Segítsünk már az áldozatoknak! Nem egy novella volt már rám olyan hatással, hogy napokig nem tudtam kitörölni a benne olvasottakat az emlékeimből. Tiszta szívemből ajánlom ezeket az írásokat pedagógusoknak, pszichológusoknak, terapeutáknak, szülőknek, és úgy összességében minden nőnek és férfinak, aki ebben a sokszor rideg világban tisztán akar látni és érezni.