Kemény írások

Kapcsolódó tartalmak

A gonosz hálójában

A konyhaasztalnál ül. Háta kissé meghajlik, ahogy előredől és felemeli az üveget. Tölt egy kupicával. A negyediket ma. Hirtelen mozdulattal felhajtja. Lassan dél. Hajába túr, fejét könyökére támasztja. Sóhajt. Kissé megszédül.

Féltékenység

Rajta ül. Lovagló ülésben. Lágyan ringatja a csípőjét. Teljesen felforrósítja az ágyékát. A hűvös, vörös szaténtakaró élesen simul a hátának. Nézi a ringó melleit, csukott szemű, szép arcát. Kezét a combjaira csúsztatja, lágyan végigsimít tejfehér bőrén. A hús, az izmok égetik a tenyerét. Istenem, mennyire szereti!

Házassági évforduló

A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte.

Helyettem

Kilépett a zuhany alól. Pillantása a tükörre tévedt. A látvány, mint mindig elborzasztotta. Lesoványodott testén lógott a szürkés bőr. Bal melle helyén jókora beforrt sebhely éktelenkedett, jobb melle deformáltan csüngött alá. Gyorsan maga köré tekerte a törölközőt. Nem csoda, hogy a férje nem tud rá többé nőként tekinteni – gondolta –, hiszen nem is az. A teste csak egy torzó a műtétek óta. Még belül is. Hiszen már a méhe sincs meg. Azt sem tudja, hogy mennyi ideje van hátra.

Viola

A szépen berendezett, otthonos rendelőben hárman ülnek. A kanapén, egymás mellett foglal helyet az anyuka és tizenhárom éves kamaszlánya. Az anya haja seszínű, fakó-barna, arca kissé kerekded. Alkatán láthatóan nyomot hagytak az évek. Az a típus, akinek a kor előrehaladtával megvastagszik a dereka.